Tetőmetamorfózis

 Van, hogy a javítgatás nem vezet eredményre, és merészen hozzá kell nyúlni egy hiba javításához.

A probléma csupán ez.Járdalapok, vízelvezető árkok, amik kaviccsal vannak bélelve, s ez ráadásul , ki is "lóg" a tetősíkból.

Van egy kis moha, és nyeszlett növényzet, nem is beszélve a sok bevilágító ablakról, mint útban lévő kialakításról.

Ilyen körülmények láttán kellenek a jó ötletek, pláne ha az is elvárás, hogy az épületet a munkálatok alatt használni is akarják, tehát nem lehet csak úgy belevágni a lecsóba.

Lefolyók.

Lássunk hozzá! Az ablakokat el kell távolítani. Alul álmennyezet van, ami miatt a fény innen úgyse jut be. A kupolák sérültek, rossz a hőszigetelő tulajdonságuk...stb.

Szendvics szerkezetű ablak lábazati elemek. Poliészter borítás között Poliuretán hőszigeteléssel. A lábazati elemeket sarkaiknál feldaraboltuk, és az alsó aknarészbe fektetve javítottuk a hőszigetelését a lezárás alatti nyílásnak. A buborék bevilágítók más épületekre kerültek, ahol megsérültek a hasonló bevilágító ablakok, így ott nem kellett új anyagokat beszerezni a javításhoz.

A mohát, és növényzetet is el kell távolítani.

Ez nem szemét!  Alapanyag. Egy kis cementtel kiváló könnyű beton lesz belőle.

Nagy dilemma volt a betonozás.10 emeletes lakótömbök között, betonkeverőzni a tetőn, fagyos időben?

A betonozás előkevert betonnal történt tehát. Egyszerűen a zsákból kiöntöttük az anyagot, és simítóval elhúztuk.1m3-es tartályból "Kalcidúr"-os vízzel locsolgattuk időnként a felületet, így nem zörögtünk, nem lettünk koszosak, vizesek, és a beton sem fagyott meg.

Mivel a tető széle magasabb (attika fal) mint a tető, kézenfekvő megoldásként ide hordtuk a tetősíkból kilógó kavicsot. Dupla haszon, hisz nem kellett elszállítani a fölösleges anyagot, valamint a szigetelést is könnyebb volt  így felvezetni a tetőszélre.

A szigetelést  valahogy le kell rögzíteni a tetőre. A járdalapokra kent kellősítő anyagra kerül a rögzítő "tappancs". Környezetvédelmi, és anyagtakarékossági okból minden járdalap egyedileg lett kellősítve.

10x10 cm-es "tappancs"-ok. Maradék homokolt szigetelő  lemezből vágott darabkák, amiket melegítés után bele tapostunk a kellősített felületbe.

Az első réteg szigetelést nem szabad melegíteni, mert leégne róla a fehér színű filcréteg. A filc a szigetelés alatti páranyomás kiegyenlítésére szolgál majd. A filc fogja a párát kivezetni az un. "páraszellőző" csövecskékhez.

A lemez rögzítéséhez a tetőhöz előzetesen lemelegített  tappancsocskák  tetejét kell megmelegíteni, majd a filces lemezt belegurítani, és letaposni az olvadt tappancsba. A szigetelő lemezcsíkok hosszanti irányban az átfedéseknél össze vannak olvasztva, így már az első réteg szigetelés felhordása után ázásmentes lehet az épület.

A lefolyók. Mivel az új szigetelés alatt még lehetett visszamaradt csapadék, úgy kellett kialakítani az új lefolyó száját, hogy a szigetelés alatti vizet is el lehessen vezetni "egy füst alatt".

( Ez az ilyen kivitelezések egyik sarkalatos pontja. Ha ugyanis a visszamaradt víz - pl. a beton locsolásából, vagy egy esőből - nem tud a szigetelés alatt eltávozni, az fagyos időben szétfeszítheti a betonozást, nyáron pedig a szigetelés alatti páranyomás a szigetelést szaggatja szét ).

 Itt azért kap egy kis meleget a filc széle is.

 Minden munkában van egy kis romantika.

Ez már a második réteg.

 Alakul-a-molekula 

Ez is egyfajta "zöldfelület" a betonrengetegben. A környezetben élők használják is. Ételmaradékot, cigaretta csikket, kotont, megunt gyerekjátékot, rothadt almát tárolnak itt.

 Innen indultunk. Ez egy szervezett rendetlenség pillanatképe, ahol a látszat ellenére mindennek meg van a helye, és az oka.