A Szörnyű brigád

Szörnyű, alias Brunnel Józsi Bácsi vájár volt. Közvetlen, őszinte, alapvetően, barátságos típus. Alapvetően lehetett  szeretni, nem szeretni meg nem volt ajánlott. SZÖRNYŰ JÓZSI nevéhez illő egyszerűséggel, és brutalitással intézte a konfliktusokat. Általában nem vitába szállt, hanem lapátra kelt, s avval érvelt.

-Na Petikém, gyűssz ma velünk? Gyere, oszt jut majd idő a Pináról is beszélni. (Jaj, ezt a témát nagyon szerette, és nagyon érdekelte e tudományban én meddig jutottam.)

-A Sumák Pista bácsi is a pajtásunk lesz?

-Hát persze, de ne foglalkozz vele, te csak a te dógoddal törődj, a Pista meg majd elkapirgál.

Egyszerű munkánk volt...úgy nagyon gondolkodni sem kellett. 600 méter hosszban  (14 fokos lejtésű vágatban!) fel kellett vésni a 30 cm vastag összetöredezett I.-es főgerinc talpát (a vágat alja) ami "dorogi" lőtt betonból volt, majd 2,5 m3-es kontérnerbe lapátolni a betont és a forratot (márga), s ha mindez készen volt akkor betonbordákat kellett készítenünk. Egy borda úgy 4 m3 volt.

Egy hétfői napon szalagvégállomás betonozáshoz készültünk. A hét végén elromlott a búvár szivattyú, így a végállomás kiásott alapgödre a lejtős vágatban megtelt vízzel.

-Na, Petikém, te vagy  a legfaszább srác ...gyere merjük ki.

Először csak lehajoltam és úgy mertem, az Öreg meg csak flegmán kiöntötte had follyon lefelé a vágatban. Aztán letérdeltem, majd lehasaltam, majd beleálltam a vízbe. (Nem szót vóna, hogy cseréljünk...a fene vitte vóna el.)

A végén azt mondta;

-Na bazmeg, nem gondoltam hogy kimered. Tudod hány vödör vót ez?

Az öreg számolta, és -ha jól emlékszem- 383 jött ki. Kimertük, aztán lazításként le-leszaladtunk 15-20 méterre egy zsák cémentért, hogy a (mixokret) gépet etetni tudjuk. A cément (így hívták a cementet Szőrnyűéknél), után csapról, tömlön jött a víz, amit persze a Sumák Pista bácsi "rakodott", mert azt én nem baszhattam el. Én meg eközben szívlapáttal raktam a sóder (kettő ember nem jó ha rakja a sódert, mert egymásra lapátolnak Petikém...ezt is a Sumák Pista Bácsitól tanultam). 14  púpos lapát 2-2,5 zsák cémenthez,.... ez volt a recept. A gépet lezártuk, forgatta kínozta az anyagot, majd mikor tudomásul vette, hogy neki egy egységes pépet kell alkotnia a minden féle bejutattott anyagból...akkor elhalkult. Belnyugodott, s csak kevert, néha fogát csikorgatta, amikor a lapát és a zárt tartály közé egy-egy kavics beszorult. Azonnal kivégezte a kavicsot, mi meg csak vicsorogtunk, borsódzott a hátunk, de örültünk, nem kézzel kell keverni. Aztán csapok megnyitása után az egészet 6-8-10 méteres gumi tömlőn lőttük a zsaluba. Haladt, csak csinálni kellett. Hónapokon keresztül, vagy fél évig.