Anekdota párttitkáromról

 Még kezdeti üzemi KISZ-es koromban a pártitkárommal –Killián Géza barátom- fogadtam, hogy  (Nagyegyháza, Nyugati lejtős akna)  november  7-én meg tudom ríkatni az embereket az ünnepi beszédemmel, úgy, hogy eközben nem fogom kimondani a háború, a vér, a diktatúra, és a kommunista szavakat.

Géza az éjjeles műszakra tűzte ki  az én beszédem időpontját, mert félt a balhétól.

Fölkészültem, elmondtam, pityeregtek…..Géza meg megmutatta cserébe, hova hívta, csalta a lányokat dugni fiatal korába. (Jó kis helyek voltak, de nekem sose jött ott össze említésre méltó siker.)

Na mindegy. Másnap a Gézánál ketten jelentkeztek, hogy be akarnak lépni a pártba.

Mai szemmel ez ugye milyen aljas dolog volt tőlem. Akkor meg a Géza volt a legjobb párttitkár. Egy embert már behálózott és tagjelölt lett, kettőt az én dumám hozott neki...ez három. A terv pedig csak kettő volt. A Géza megkapta a kiváló dolgozóit az évben azt hiszem. Nekem meg csak azóta van ilyen plecsnim, amióta szatyorba a kezembe adták, -mondván- vigyem le a kukába.